Válogatás Maróti György versei közül.
Ha önmagadba
nézve ürességre lelsz, a
Buddhát láthatod.
Csillog a rét. Nézd
gyöngyöket hullat az ég:
hajnali harmat.
Összezárt tenyér.
Belül világmindenség,
nyisd szét és üres.
Felfelé szálló
szantálfa füstje-ködje
idéz India.
Rálehelt ma egy
gra a napsugár, de
jöhet még a fagy.
Szél támad itt fenn,
s szemtelen, hirtelen
lapoz a könyvemen.
Szóba nyíltam, mert
jaj hol vagyok attól én,
hogy hallgassak?
Aranyszín reggel.
Varjak szállnak a napba
sötét sereggel.
Tavaszi napok:
sűrű hó és köd födi
lágy alakotok.
Jegechideg hó:
tiprott béka törik szét,
megreccsen a tó.
