(Gál Edit verse)
Büszkeséggel félek,
Szeretetből teszem,
S vigyázva őrzöm
Mindazt, amit érzek.
Az érzés üres,
Míg emezt-amazt oda nem teszek
S féltően vigyázom
Mintha lenne amit.
Mutatvány és szereplés
Puszta visszaigazolásért.
– Nem kell ide senki
Magamért, a szédíttetésért,
Csak a hitért. Mindent a hitért!
Egyébként meg mi sem lenne.
Mit meg nem érne!
Tudja ezt a felsőbbrendű,
Ezért kacaj és moraj:
– Vicc a harcos, az örök harcos!
Ám ember vagyok, ezért mást hiszek.
Szánalom és vágyalom
Mint kopár hold – de nélküle
Ugyan, miért és kit érdekelne?!
Aztán,
Mindjárt megsajnálom magam,
Csak szánnom kell kis időt rá.
Az értékesebb – az a legértékesebb!
Volt egy percem. Volt egy percem??
