Yüan Hung-tao: Annak leírása, amit éppen látok
Fordította Máthé Veronika
Az ősz arcát megsápasztja a lenyugvó nap.
A tovaszálló felhők hirtelen összesereglenek,
ferdén leereszkednek, beborítják a fákat.
Csak két-három hegy látszik a homályban.
Lovam visszanéz a folyóra, melyen híd ível át,
a fenyőkkel szegett ösvényen szerzetescsapat érkezik.
A hegyorom túl magasan van – nem látok templomot.
Hirtelen, a ködön keresztül meghallom
a templom harangjának hangját.
Yüan Hung-tao: Egy asszony szobája ősszel
Fordította Máthé Veronika
Őszi színek szűrődnek be a gézfüggönyön át,
hideg illatok szivárognak be, apránként.
A sötét falak alján felébrednek a ciripelő tücskök,
az elhagyott szövőszékben szentjánosbogarak pislákolnak.
A hálószoba friss holdfénnyel telik meg,
A bambuszredőnyre dér telepszik —
az asszony melegebb ruhát ölt.
A vadlúd és a vándor —
mindketten útra keltek.
De csak egyikük tér vissza.
Yüan Hung-tao: A Hua-hegy csúcsán — Útitársamnak:
a taoista Shúnak
Fordította Máthé Veronika
Bejártad az őszi fellegek hátát,
bordó mohán taposott a lábad.
Fenyők után kutattál
a Nagy Szellem tenyerén.
Chang K’ai ködöt varázsolt,
mely a völgyből szállt fel, ahol lakott.
Tung-fang Shuo egy előző életében
a vihart igazgatta.
Te is mestere vagy a taoista varázslásnak,
és ráadásul még szellemes is –
csaknem mint egy Halhatatlan!
A Lótusz-csúcs: 40,000 lábnyi meredély –
csak a bolondok kapaszkodnak fel ily messzire.
Yüan Hung-tao: Krizantémok télen
Fordította Máthé Veronika
Nincs olyan virág, mely ne hervadna.
Mégis, itt ezek a krizantémok,
télen is virágoznak.
Bambuszból lugast fonok, hogy leveleiket megóvjam,
kivágom mellőlük a gazt, hogy illatukat megőrizzem.
A szívünket dermesztő hideg most tör ránk.
Régi cimborák érkeznek, bort hoznak.
Egyszer csak eszünkbe jut
a keleti sövény nagy öregje,
fennhangon idézzük verseit, rá emeljük poharunkat.
Yüan Hung-tao: Nemrég csinos kis hajót vettem, amit terveim szerint otthonommá alakítok, ezért írtam egy sor verset arról, milyen az élet egy hajón
Fordította Máthé Veronika
Azt tervezem, ezt a hajót békés otthonommá alakítom,
a hold alatt, a szelet követve,
bárhová is visz.
A halak és a vízimadarak?
Felkérem őket, legyenek titkáraim.
Én meg a felhők és a köd írnokául szegődöm.
Úgy fogok itt élni, mint a hernyó,
mélyen a fa belsejében,
és úgy utazni, mint a csiga,
aki magával viszi az otthonát.
Alattam talpalatnyi föld sincs,
Felettem egyetlen tetőcserép sincs.
Ettől a naptól fogva
testemet rábízom
az elemekre.
Yüan Hung-tao: A Fűzfa-tónál írt vers
Fordította Máthé Veronika
Napnyugtakor ledőlök kicsit –
a hegyek mintha párnámra buknának.
Zöld mohaszőnyeg tükröződik a vízben,
a rizsföldek felől szél fúj be az ablakon.
Örömömet lelem itt: sziklákat és virágokat
rendezgetek a kertben,
a varjak és férgek távol tartására
varázsigéket írogatok.
Ivócimboráim legtöbbször buddhista szerzetesek.
Még akkor is, mikor részegek vagyunk,
az Ürességről beszélgetünk.
Yüan Hung-tao: „A lassan, lassan…” vers,
melyet tréfából a falra jegyeztem fel
Fordította: Máthé Veronika.
A fénylő hold lassan, lassan felkel,
a zöld hegyek lassan, lassan alászállnak.
A virágzó ágak lassan, lassan vörösbe hajlanak,
a tavasz színei lassan, lassan kifakulnak.
Fizetésem lassan, lassan emelkedik,
fogaim lassan, lassan kihullanak,
szeretőm dereka lassan, lassan megvastagszik,
arcvonásaimon lassan, lassan nyomot hagy az idő.
Mikor erőnk teljében vagyunk,
a ranglétra alján állunk,
s mire ránk talál az öröm, fiatalságunknak már vége.
Minden léptünket
a Jószerencse Istennője
és Balszerencse Sötét Hölgye kíséri.
Még ég és föld sem tökéletes,
a társadalom is csupa fent és lent.
Az igazi boldogságot hol keressük hát?
– Hajolj meg alázattal, és kérdezd a Taoista Tanok Mestereit!
Yüan Hung-tao: Nyugati-tó
Fordította: Máthé Veronika.
Egy nap sétálgatok a tónál.
Egy nap üldögélek a tónál.
Egy nap álldogálok a tónál.
Egy nap heverészek a tónál.
