Daibai kérdezte Baszotól:
– Mi a Buddha?
Baszo így válaszolt:
– Éppen ez a tudat a Buddha.
Mumon hozzáfűzése: Ha közvetlenül megragadod Baszo szavainak jelentését, ha Buddha ruháját viseled, Buddha ételét eszed, Buddha szavaival beszélsz, Buddha tetteit teszed, akkor te már Buddha vagy. De jaj! Daibai nem kevés embert vezetett félre, ezek csak árcédulát kaptak áru helyett. Hogyan érthetnénk meg, hogy már akkor ha a Buddha szót kimondjuk, három napon át csak a szánkat kellene öblögetnünk? Ha egy értő ember hallja ezeket a szavakat, hogy: „éppen ez a tudat a Buddha”, befogja a fülét és elszalad.
Mumon verse:
Kék ég és ragyogó napfény,
Nincs többé keresés körbe-körbe!
Kérdezed, hogy „Mi a Buddha?”,
S zsákmánnyal a zsebedben
mondod magad ártatlannak.
(Nincs Kapu kóangyűjtemény, 30.)
Jegyzet: Daibai (752–839) Baszonak volt egyik legkiválóbb tanítványa. Ahogy ez a mostani történet is utal rá, Baszo „éppen ez a tudat a Buddha” szavainak hatására világosodott meg. A Dharma Pecsétje átkerült hozzá, majd ezek után visszavonult a hegyekbe.
A Simei hegyen élt sokáig remete életet. Egyszer egy szerzetes látogatta meg:
– Mennyi ideje élsz itt? – kérdezte a szerzetes.
– Ó, sokszor láttam már szürkéből sárgába változni a hegyeket – válaszolta Daibai.
– Merre van az út a hegyről lefelé? – kérdezte a szerzetes.
– A patakot kövesd! – válaszolta Daibai. Majd a következő verset írta erre az alkalomra:
Kiszáradt fa a sziklamélyedésben,
Sok tavasz múlt, de nem gondoltam változásra.
Velem már a favágók sem nagyon törődtek,
Nem találták utat hozzám az emberek.
Ruhának elég volt a lótusz levele,
Élelemnek elég a fenyőfa magja.
De most, hogy rájöttek lakóhelyemre,
Tovább költözöm beljebb a hegyekbe.
Életének későbbi éveiben mégis sok ember gyűlt köré, sőt kolostort is építettek a számára.
Baszo (709–788) a korai zen történetírás legkiválóbb egyénisége volt. A feljegyzések szerint 139 zen mester került ki tanítványai közül. Méltóságteljes megjelenése és átható tekintete miatt tigrishez hasonlították, járását bikához. A hagyomány még azt is feljegyezte, hogy annyira ki tudta nyújtani a nyelvét, hogy be tudta vele takarni az orrát. Tanítási módszere igen változatos volt, egyaránt használt botot, kiáltást. Esetleg megragadta, fellökte vagy leütötte a kérdezőt, de lehet, hogy megcsavarta az orrát. A „zen szellemének alkalmazása” kifejezést tőle származtatják.
Ha már Buddhák vagyunk, akkor nincs további keresés, nincs további kérdés, tudatunk a Buddha tudata, és Baszo szavai pontosan fedik a valóságot. Hiszen igazzá vált az „Éppen ez a tudat a Buddha.” De ne gondoljuk, hogy egy ilyen válasszal ki vagyunk fizetve, ha még nem értük volna el a célt!
Ha egy zen tanítót megkérdezünk valamiről, nem a tényeket fogjuk hallani válaszként, nem információt közöl velünk, és nem helyzetleírást fog alkalmazni. A válasza a megvalósításhoz fog segítséget nyújtani! Alkalmat akar adni a kérdezőnek egy olyan szempont kigyakorlására, egy olyan tudati attitűd, vilgászemlélet kialakítására, ahonnan ránézve a válaszként adott kijelentésre az igazzá tud válni. Íly módon kapunk erőt saját tudatunk átalakításához.
(Dobosy Antal fordítása és kommentárja. Megjelent: Javaslap, 66. szám 2003. június)
