(Terebess Gábor: Folyik a híd, Zen/csan buddhista anekdotakincs, Officina Nova Kiadó, 1990, Budapest)
Igaz ember
– Igaz ember szájában a hamis eszme is megigazul, hamis ember szájában az igaz eszme is meghamisul – mondta egyszer Csao-csou.
A por kívülről jön
– Még egy ilyen bölcs se szabadulhat a portól? – kérdezte a söprögető Csao-csout egy látogató.
– A por kívülről jön – felelte Csao-csou.
Itt is van egy
Máskor egy szerzetes szólította meg:
– Hogy találsz egy porszemet is ilyen ragyogóan tiszta kolostorban?
– Nézd, itt van még egy – nyugtatta meg Csao-csou.
Üress kézzel jöttem
– Üres kézzel jöttem – szabadkozott egy szerzetes.
– Tedd le! – mondta Csao-csou.
– Mit tegyek le, ha egyszer semmit se hoztam?
– Akkor csak cipeld tovább!
A csan legfontosabb alapelve
Egy szerzetes a csan legfontosabb alapelvét tudakolta, de Csao-csou mester kimentette magát:
– Pisilni kell mennem – mondta. – Látod, még egy ilyen kis dolgot is magam intézek el.
Csao-csou elcsúszik
Csao-csou elcsúszott a behavazott gyalogúton:
– Segítség, segítség! – kiáltozta.
Egy szerzetes odasietett és lefeküdt mellé a hóba.
Csao-csou feltápászkodott és ment tovább.
Paj-csang parazsa
Egy nap Paj-csang megkérte Kuj-sant, nézze meg a tüzet.
Kuj-san fogta a piszkavasat, beletúrt a hamuba, majd közölte, hogy a tűz kialudt.
Paj-csang erre maga ment a tűzhelyhez, és hosszas keresgélés után kipiszkált a hamu alól egy lappangó kis parazsat.
– Hát ez nem tűz? – kérdezte.